Annak érdekében, hogy Önnek a legjobb élményt nyújtsuk "sütiket" használunk honlapunkon. Az oldal használatával Ön beleegyezik a "sütik" használatába.

 

A KÉMIAI INTÉZET TÖRTÉNETE

 

A Miskolci Egyetem Kémiai Tanszéke 2004. július 1-én két tanszék – az Analitikai Kémiai Tanszék és a Fizikai Kémiai tanszék -összevonásával  jött létre. A tanszékek több évszázados múltra tekinthetnek vissza. 

A kémiai ismeretek oktatása hazánkban, az 1735-ben Selmecbányán a bécsi udvari kamara által alapított Bányászati-Kohászati Iskola (Bergschule) szervezeti keretei között indult meg, ahol Magyarország nemesfém- és réztermelésének fellendítéséhez a kibontakozó ipari forradalom követelményeinek megfelelő szakemberek képzése kezdődött meg. Az I. világháborút követően a jogelőd egyetem áttelepülésre kényszerült, 1919-ben Selmecbányáról Sopronba költözött át. Az alma mater elnevezése 1922-től Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola lett. 1934-ben a Főiskola az újonnan megszervezett budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó-, és Erdőmérnöki Karaként működött 1949-ig, amikor a Miskolcon alapított Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karává és Kohómérnöki Karává vált.jött létre. A tanszékek több évszázados múltra tekinthetnek vissza.

A selmecbányai Bányászati és Kohászati Iskola 1763 és 1770 között három tanszék létesítésével fokozatosan felsőfokú intézménnyé (Bergakademie) fejlődött. Az első tanszéket Mária Terézia alapította 1763-ban hozott rendeletével – Ásványtan-Kémlészet-Kohászati Tanszék néven. Élére a holland származású kémikust, N. J. Jacquin-t nevezte ki, aki később a bécsi egyetem rektora lett. Utódja a kémikus és minerológus G. A. Scopoli akit Selmecről a páviai egyetem katedrájára hívtak meg. Az oktatás világhírnevét N. J. Jacquin, G. A. Scopoli és Rupprecht Antal professzorok által kialakított kiscsoportos, a hallgatók öntevékenységén alapuló kohá- szati-kémiai laboratóriumi oktatási módszer teremtette meg és ez gyökeres változász hozott abban az időben a természettudományok európai oktatásában is. Az Akadémia értékét, hatását egyértelműen bizonyítja az is, hogy 1794-ben a Párizsi Műszaki Egyetem megszervezésekor a selmeci laboratóriumi oktatást veszik mintául. Az elsőként alapított N. J. Jacquin által megszervezett tanszék a mai tanszékünk egyenes ági jogelődje. A két és fél évszázad alatt felsőfokú intézményünkben párhuzamosan több önálló kémiai tanszék is volt, különböző elnevezéssel.

A Tanszék(ek) 1840 és 1866 között Kémiai és Kohászati Tanszék néven, 1866 és 1872 között Vegytani és Természettani Tanszék, 1872 és 1904 között Általános és Elemző Vegytani Tanszék, 1904 és 1923 között Bányavegytani Tanszék néven működött. 1923-ban a Bányavegytan I. Tanszék, 1925-ben az Elemző és Fizikai Vegytani Tanszék, 1927-ben az Általános Kémiai Tanszék ill. az Elemző Kémiai Tanszék Romwalter Alfréd professzor vezetésével, az 1949-ben Miskolcra költözött tanszék a Kémia I. Tanszék.

1952-ben költözött át Sopronból az Elemző Vegytani Tanszék Mika József professzor vezetésével. 1956-ban az Általános Kémiai Tanszék, 1959-ben a már itt lévő 2 tanszékből és az időközben Sopronból áttelepült, és Kémiai III. nevet kapott tanszékből alakult meg a Kémiai Tanszék Bognár János vezetésével. Ez az intézmény 1963-ban a szükségleteknek megfelelően kettévált, két kémiai tanszék alakult meg: az Általános és Fizikai Kémiai Tanszék Berecz Endre vezetésével, és a Szervetlen és Elemző Kémiai Tanszék Bognár János vezetésével. Az Áltanános és Fizikai Kémiai Tanszéket 1990-ig vezette Berecz Endre (1987-től 1990-ig egyben az 1987-ben megalakított Kémiai Intézet igazgatójaként is). Utódja Raisz Iván, majd Kaptay György lett. Időközben újabb névváltozás során 1981-ben két tanszék neve Fizikai Kémiai Tanszék ill. Analitikai Kémiai Tanszék lett. E két tanszék egyesült Kémiai Tanszék néven 2004-ben.

A selmecbányai és soproni időszak alatt (1763–1948) a jogelőd tanszéket időrendben a következő professzorok vezették:

1. 1763–1769 N. J. Jacquin
   2. 1769–1779 G. A. Scopoli
   3. 1779–1791 Rupprecht Antal
   4. 1791–1811 Patzier Mihály
   5. 1811–1820 Horing Mihály
   6. 1820–1835 Wehrle Alajos
   7. 1835–1837 Ertl József
   8. 1837–1851 Bachmann József
   9. 1851–1857 Hauch Antal
  10. 1857–1866 Curter Ignác
  11. 1866–1870 Richter Róbert
  12. 1870–1896 Schenek István
  13. 1896–1916 Schelle Róbert
  14. 1916–1928 Tomasovszky Lajos (1919-től Sopronban)
  15. 1928–1948 Proszt János (Sopronban)

 

Miskolcon 1949. szeptember 18-án volt az első oktatási nap, a kémiai tanszékek Miskolcra költözése pedig 1952-re fejeződött be. A miskolci évek alatt a Fizikai Kémiai Tanszéket, illetve az Analitikai Kémia Tanszéket az alábbi professzorok vezették:

 

 

Fizikai Kémia

 

Analitikai Kémia

 
         

16.

1949–1952

Szarvas Pál

1950–1972

Bognár János

17.

1952–1954

Pattantyús Á. Imre

1972–1973

Berecz Endre

18.

1954–1959

Horváth Aurél

1973–1986

Vorsatz Brúnó

19.

1959–1963

Bognár János

1986–1998

Szita Lajos

20.

1963–1990

Berecz Endre

1998–2002

Bárány Sándor

21.

1990–1996

Raisz Iván

2002–2004

Kovács Károlyné

22.

1996–2004

Kaptay György

   

Az összevont Kémiai Tanszék és egyúttal a Kémiai Intézet vezetői:

  2004–2008 Kovács Károlyné egyetemi docens.
  2008–2011 Lengyel Attila egyetemi docens
  2011–2015 Lakatos János egyetemi docens
  2015–        Viskolcz Béla egyetemi tanár

 

A Kémiai Tanszék az alaptárgyi oktatásával jelentős szerepet vállal a műszaki karok hallgatóinak képzésében. Ezenkívül a szaktárgyi képzésben is kiemelkedően veszi ki részét elsősorban a Műszaki Anyagtudományi Kar, a Műszaki Földtudományi Kar és az Egészségtudományi Kar hallgatóinak oktatásából mind az analitikai kémiai, mind a fizikai kémiai diszciplinákhoz tartozó területeken. A tanszék kutatási tevékenysége is jelentős a művelt szakágakban. A régió nagy vegyipari vállalatainak támogatásával a tanszék elindította a vegyipari technológiai szakirányt is, emellett a hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi kiegészítő szakirány gondozását is ellátja.

 

KUTATÁSI TERÜLETEK

Az intézeti alapkutatási témák egyik legfontosabb jellemzője, hogy rendelkeznek az ipari partnereihez kapcsolható együttműködési potenciállal. A különböző kutatási témák koherenciája különösen fontos ebben rendszerben, mert közös ismeretanyagot, infrastruktúrát és nem utolsósorban közös személyi állományt feltételeznek. A különböző csoportok „áthallásai” rendkívüli módon erősítik az egyedi témák közvetítését az ipari partnerek felé. Az egyetem egyik fő társadalmi szerepe az innovációs út rövidítése a tudomány és az ipar között. Ennek egyik leghatékonyabb új eszköze a duális képzés, a kutatva tanulni és azt rögtön kipróbálni ipari környezetben, és fordítva: az ipari problémák felismerése után a duális hallgatók kísérlik meg az ipari problémát „egyetemi eszközökkel” megoldani. E hosszabb bevezető után szeretném bemutatni a főbb kutatási területeinket.